Mindig csak adni

A jó öreg kút csendesen ontja vizét,
így telik minden napja.
Áldott élet ez – fontolgatom -,
csak adni, adni minden napon.
Ilyen kúttá kellene lennem!
Csak adni teljes életemben.
Mindig csak adni?
Ez terhet is jelenthet!
Jó kút, nem érzed ezt a terhet?
Belenézek, tükre rám ragyog:
“De hiszen a forrás nem én vagyok!
Árad belém, csak továbbadom,
vidáman, csendben és szabadon.”
Hadd éljek ilyen kút-életet,
osszak áldást és sok-sok szeretetet!
“Nem az enyém, Krisztustól kapom,
egyszerűen csak továbbadom.”

Lábnyomok

Álmomban Mesteremmel tengerparton jártam, s az életem nyomai rajzolódtak ki mögöttünk: két pár lábnyom a parti homokon, ahogy Ő mindig ott járt énvelem.

De ahogy az út végén visszanéztem, itt-amott csak egy pár láb nyoma látszott, éppen ahol az életem próbás, nehéz volt, sorsom mostoha.

Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz: “Amikor életem kezedbe tettem, s követődnek szegődtem Mesterem, azt ígérted, soha nem hagysz el engem, minden nap ott leszel velem.

S most visszanézve, a legnehezebb úton, legkínosabb napokon át mégsem látom szent lábad nyomát! Csak egy pár láb nyoma látszik ott az ösvényen. Elhagytál a legnagyobb ínségben?”

Az Úr kézenfogott, s szemembe nézett: “Gyermekem, sose hagytalak el téged! Azokon a nehéz napokon át azért látod csak egy pár láb nyomát, mert a legsúlyosabb próbák alatt téged vállamon hordoztalak!”

ismeretlen szerzőtől Túrmezei Erzsébet fordítása

Megváltoztatni mindent

„Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz. S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól. De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot. Bármikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében, amelyik nem látszik különbözőnek a többitől. Mert ez a pillanat létezik, és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel csodákra leszünk képesek.” (Paulo Coelho)

(Kép: Horváth Bence)

Élő egyház – halott egyház

Az élő egyházban sok ,,zajos” gyerek és fiatal van,
a halott egyház tökéletesen csendes.

Az élő egyházban mindig új utakat keresnek,
a halott egyház soha nem változtat semmin.

Az élő egyház nagy álma az Isten Országa,
a halott egyháznak rémálmai vannak.

Az élő egyház gyorsan növekszik, – így hát nem emlékszik mindenki a másik nevére,
a halott egyházban hosszú időn át változatlanok a nevek.

Az élő egyház bátorságra, előrehaladásra hív,
a halott egyház soha nem kockáztat semmit.

Az élő egyház kötelessége a világmisszió,
a halott egyház mindenét magának tartja meg.

Az élő egyház megbocsát és bocsánatért könyörög,
a halott egyház soha nem vét hibákat.

Az élő egyház felhasználja hagyományait és lehetőségeit, hogy szolgálja az embereket;
a halott egyház az embereket használja fel a hagyományok és lehetőségek megőrzésére.

Az élő egyházban tizedet fizetők vannak,
a halott egyházban csak borravalót adnak.

Az élő egyház látja a kihívásokat és az alkalmakat,
a halott egyház csak a problémákat és veszélyeket látja.

Az élő egyháznak istentisztelete van,
a halott egyháznak csak aggodalmai.

Az élő egyház evangelizál,
a halott egyház megkövesedik.

Wass Albert az életmódról

„Elég, ha ebéd után tíz percre ledőlsz pihenni. Elég, ha munkahelyedre lassan és kényelmesen haladsz és néha megállasz, hogy egy fát, egy virágot, vagy egy madarat megnézz. Elég, ha fél órával üldögélsz tovább a padon, mint amennyit előre szántál magadnak. Mert szépen süt a nap és a szellőnek kellemes, meleg virágszaga van. Elég, ha minden hetedik napon nem dolgozol semmit, csak örvendesz annak, hogy élsz és hogy szép a világ, amiben élsz.”

Imádság útmutatásért

Mindenható Istenünk,
szeretjük ezt a csodálatos világot, amelyet Te teremtettél,
és aggódunk mindazon dolgok miatt, amelyek kárt okozhatnak benne.
Tudjuk, hogy számtalan probléma van a környezetünkben.
Kérünk Istenünk, hogy mutass nekünk olyan utakat, amelyeken járva jobb őrizői lehetünk a teremtésnek.
Tudjuk, hogy sokan fáradoznak azon, hogy megóvják a Földet.
Segíts nekünk megtalálni saját lehetőségeinket, amelyekkel a teremtett világ jó sáfáraivá válhatunk.

Wass Albert: Látható az Isten

Fűben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban, kincsben,
ahol sötét van, ahol fény ég,
nincs oly magasság, nincs oly mélység,
amiben Ő benne nincsen.
Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.

De jaj annak, ki meglátásra vak,
s szeme elé a fény korlátja nőtt.
Az csak olyankor látja őt,
mikor leszállni fél az álom:

Ítéletes, Zivataros,
villám-világos éjszakákon.

Két magzat beszélget

– Mondd, te hiszel a születés utáni életben ?
– Persze. A születés után jön az élet. Talán azért vagyunk itt, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
– Hagyjuk már! A születés után nincs semmi ! Onnan még senki nem tért vissza ! És különben is, hogy nézne az ki ?
– Azt pontosan nem tudom, de úgy érzem, hogy ott mindenhol fények vannak… Talán a saját lábunkon fogunk járni, és a saját szánkkal eszünk.
– Ez már végképp ostobaság ! Járni nem lehet ! Még, hogy szájjal enni Nevetséges ! Hát nem látod a köldökzsinórt ? És ha már itt tartunk, gondolkodj el egy picit: azért sem lehetséges a születés utáni élet, mert a köldökzsinór túl rövid .
– Igen, de szerintem valami biztosan lesz, épp csak máshogy, mint amit itt életnek nevezünk.
– Ostoba vagy. A születéssel az élet véget ér, és kész.
– Figyelj, nem tudom pontosan mi lesz, de majd a Mama segít nekünk…
– A Mama ? Te hiszel a Mamában ? !
– Igen.
– Ne nevettesd ki magad ! Láttad már valahol ? Egyáltalán látta már valaki ?
– Nem, mert itt van körülöttünk. Benne élünk. S bizony, neki köszönhetjük, hogy vagyunk.
– Na, most már hagyjál békén ezzel az ostobasággal, jó ? Majd akkor hiszem a Mamát, ha látom.
– Látni nem tudod, de ha elcsendesedsz, akkor hallhatod az énekét, érezheted a szeretetét. Ha elcsendesedsz, érezni fogod a simogatását, érezni fogod óvó kezét.

Ady Endre: Az Úr érkezése

Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.
Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborús éjjel.
És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.

A jóság, mint életstílus

A békesség Istene tegyen készségessé titeket minden jóra. Zsid 13,20-21

Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek. Kol 3,23

Minden dolgotok szeretetben menjen végbe! 1Kor 16,14

Keresztények az ellenség között

“Egyáltalán nem természetes, hogy a keresztények keresztények között élhetnek. Jézus Krisztus az ellenségei között élt. Végül a tanítványok is mind elhagyták. A kereszten teljesen egyedül volt, körülvéve erőszakkal és gúnnyal. Azért jött, hogy Isten ellenségeinek békét hozzon. Így a keresztény ember sem élhet egy kolostori élet kiszakítottságában, hanem az ellenség között. Ott van a feladata és a munkája.”

Dietrich Bonhoeffer